Gondolkodtál már azon, hogy ugyanaz a bántó mondat olykor mély sebet vág benned, máskor meg sem karcol. Belátható, hogy a bántás mélysége, az, hogy mennyire sért meg téged, az sok tényező függvénye.
Egyrészt függ attól, hogy mit gondolsz magadról. Ha érzékeny területet ér a bántás, olyat, amelyben te sem vagy biztos, akkor jobban fáj. Például, ha nem vagy biztos a szakmai tudásodban és a főnököd megkér, hogy javítsd ki egy hibádat, az nagyon bánt. Úgy érzed, hogy ”lám, lám eddig sem voltam elég jó és ez most bebizonyosodott”. De ha biztos vagy a tudásodban és úgy kapod a felhívást egy hibád kijavítására, akkor mosolyogva megteszed, hiszen „tévedhet bárki, semmi gond nincs ezzel.” Látod, hogy a helyzetet értelmező gondolatok mennyire meghatározóak? Ezt sokszor észre sem vesszük, hogy mi nyomjuk le magunkat a belső narratívánkkal.
Másik meghatározó tényező, hogy kitől hangzik el a mondat. Ha olyan munkatársadnak a szájából, akinek a véleménye nem fontos számodra, akkor könnyedén elengeded a dolgot. De ha az mondja, akinek mindenáron meg akarsz felelni, nehezebb a helyzet.
Harmadik meghatározó, hogy mit gondolsz a világról, a környezetről, az életedről. Ha úgy dolgozol egy munkahelyen, hogy „ha nem sikerül itt megvetnem a lábamat, semmi baj, hiszen sok lehetőségem van”, akkor is könnyebben átlendülsz a kritikán. De ha azt gondolod, hogy „itt mindenáron meg kell felelnem, mert nincs más esélyem a megélhetésre”, akkor erős szorongást gyárthatsz magadnak.
A felsorolt három példán kívül számos tényező határozza még meg azt, hogy mi mennyire karcol, sért téged. Sorolhatnám még a hitedet, neveltetésedet, családi mintákat, személyiségtípusodat.
De mindegyikben közös, hogy te értékeled életed szituációit. Próbáld ezen rajtakapni magad, és akkor tudsz változtatni.
Kedvenc mondatommal búcsúzom: „a világ nem jó vagy rossz, hanem én látom jónak vagy rossznak”
Csalah Anita 