– Hogyan szólítsalak? Móni vagy Mónika?- kérdeztem újdonsült ismerősömet.
– Nekem mindegy, mindkettőről értek- hangzott a válasz.
– De melyiket szereted?- kíváncsiskodtam tovább.
– Igazán nem is tudom. A munkahelyemen Mónika vagyok, a családban Móni. Valójában a Mónit szeretem, de a kollégáim így szokták meg.
És neked, kedves Olvasóm? Neked is mindegy, hogy szólítanak az emberek?
Valójában egyáltalán nem mindegy. Érezhető, mennyire más személyiséget sejtet a Mónika és mást a Móni. Arra biztatlak, ezt ne mások határozzák meg helyetted. A te nevedről, a te személyiségedről van szó! Állj ki azért, ha becézés nélkül szereted a nevedet, vagy éppen azért, ha a kedveskedő változat áll hozzád közel, de nyugodtan mondhatod, ha egy harmadik vagy negyedik változatot szeretnél. Neked csak egy mondat: „Kérlek, szólíts Marcsinak, mert azt szeretem”, a többieknek pedig egy kicsi odafigyelés. Egy apró lépés az önazonossághoz. Egy apró lépés, hogy jól érezd magad!
Csalah Anita 